BÜNTETŐJOGI KÉRDÉSEK

Minél előbb, annál jobb. A gyakorlatban a legnagyobb hiba az, ha az ügyfél csak akkor fordul ügyvédhez, ha vallomását már megtette, az ellene szóló bizonyítékok pedig már mind a nyomozó hatóság rendelkezésére állnak, egyszóval, amikor rádöbben, hogy már nagy bajban van. A helyzet ekkor sem biztos, hogy reménytelen, azonban sokkal jobb eredményt lehet elérni akkor, ha a védő már a legelső nyomozati kihallgatás előtt kapcsolatban áll a terhelttel, az ügyet átbeszélték és mindketten felkészülten állnak az ügy előtt.

 

Védőt elsősorban a terhelt hatalmazhat meg. Meghatalmazást a terhelt törvényes képviselője vagy nagykorú hozzátartozója, külföldi állampolgár terhelt esetén hazája konzuli tisztviselője is adhat. A meghatalmazásról a terheltet értesíteni kell. A meghatalmazást ahhoz a bírósághoz, ügyészhez, illetőleg nyomozó hatósághoz kell benyújtani, amely előtt a meghatalmazás időpontjában a büntetőeljárás folyamatban van. A meghatalmazott védő a meghatalmazás benyújtását követően gyakorolhatja eljárási jogait.

 

A büntetőeljárás első szakasza a nyomozati szak, amikor a nyomozó hatóság (főszabályként a rendőrség) nyomozást végez az ügyben, kihallgatja a gyanúsítottat, meghallgatja a tanúkat, beszerzi az egyéb bizonyítékokat. Az ügyvéd már ekkor kulcsfontosságú lehet az ügyben, kontrollt gyakorolhat az eljárás felett, bizonyítási indítványokat terjeszthet elő, stb. A nyomozás befejezésével az ügyész dönt a vádemelésről, amennyiben ez bekövetkezik, akkor kerül bíróság elé az ügy. A bíróság az, aki tárgyalás keretében dönt a terhelt büntetőjogi felelősségéről, ennek megállapítása esetén pedig büntetés kiszabásáról. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye, ekkor jogorvoslati szakba kerül az ügy és a másodfokú bíróságra vár a jogerős (főszabályként tehát végső) ítélet meghozatala.

 

A védő legfőbb feladata – nevéből is kitűnően – a terhelt segítése, jogi tanácsokkal való ellátása, ha pedig fogva van, a vele való kapcsolat tartása. A védő gyakorolja a terhelt jogait, kivéve azokat, amelyek értelemszerűen kizárólag a terheltet illetik. A védő a védelem érdekében az ügyben tájékozódhat, a jogszabályokban biztosított lehetőségek és feltételek keretei között adatokat szerezhet be és gyűjthet. A védő kapcsolatot tart a terhelttel, a büntetésvégrehajtási intézet házirendjének megfelelően gyakorlatilag egész nap bármikor meglátogathatja a fogva levő terheltet és telefonon is korlátlanul és ellenőrzés nélkül beszélhet vele.

 

A terhelt az, akivel szemben büntetőeljárást folytatnak. A terhelt a nyomozás során gyanúsított, a bírósági eljárásban vádlott, a büntetés jogerős kiszabása, illetve a megrovás, próbára bocsátás vagy javítóintézeti nevelés jogerős alkalmazása után elítélt.

A terhelt jogosult arra, hogy

a) a gyanúsítást, a vád tárgyát, illetőleg ezek változását közöljék vele,

b) az eljárási cselekményeknél jelen legyen, az eljárás során az őt érintő iratokba betekintsen,

c) megfelelő időt és lehetőséget kapjon a védekezésre való felkészülésre,

d) a védelmére szolgáló tényeket az eljárás bármely szakaszában előadja, indítványokat és észrevételeket tegyen,

e) jogorvoslattal éljen,

f) a büntetőeljárási jogairól és kötelességeiről a bíróságtól, az ügyésztől és a nyomozó hatóságtól felvilágosítást kapjon.

A fogva lévő terhelt jogosult arra, hogy

a) a védőjével, és ha külföldi állampolgár, az államának konzuli képviselőjével a kapcsolatot felvegye, vele írásban és szóban ellenőrzés nélkül érintkezzék,

b) a hozzátartozójával vagy - az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig az ügyész, azt követően a bíróság rendelkezése alapján - más személlyel szóban, személyesen felügyelet mellett, írásban ellenőrzés mellett érintkezzék. A hozzátartozóval való érintkezés kizárólag a büntetőeljárás eredményessége érdekében korlátozható vagy tiltható meg.

 

A terhelt kihallgatása előtt meg kell állapítani a személyazonosságát, ennek érdekében meg kell kérdezni a terhelt nevét, születési nevét, korábbi nevét, születési idejét és helyét, anyja nevét, lakóhelyének és tartózkodási helyének lakcímét, a személyazonosító okmánya számát és az állampolgárságát. Ezekre a kérdésekre a terhelt akkor is köteles válaszolni, ha egyébként a vallomástételt megtagadja.

A terheltet a kihallgatásának megkezdésekor figyelmeztetni kell arra, hogy nem köteles vallomást tenni, a vallomás tételét, illetőleg az egyes kérdésekre történő válaszadást a kihallgatás folyamán bármikor megtagadhatja, de bármikor dönthet úgy, hogy vallomást tesz, akkor is, ha korábban a vallomástételt megtagadta. Figyelmeztetni kell arra is, hogy amit mond, illetőleg rendelkezésre bocsát, bizonyítékként felhasználható. A figyelmeztetést, valamint a terheltnek a figyelmeztetésre adott válaszát szó szerint kell jegyzőkönyvbe venni. A figyelmeztetés és a figyelmeztetésre adott válasz szó szerinti jegyzőkönyvezésének elmaradása esetén a terhelt vallomása bizonyítási eszközként nem vehető figyelembe.

A terhelt kihallgatása a foglalkozására, munkahelyére, iskolai végzettségére, családi, kereseti és vagyoni körülményeire, továbbá a korábbi büntetésére és az eljárás tárgyától függően a katonai rendfokozatára és a kitüntetéseire vonatkozó kérdésekkel kezdődik. Ezt követi a terhelt részletes kihallgatása.

Ha a terhelt a vallomás tételét megtagadja, figyelmeztetni kell arra, hogy ez az eljárás folytatását nem akadályozza. Ha a terhelt vallomást tesz, figyelmeztetni kell, hogy a vallomásában mást bűncselekmény elkövetésével hamisan nem vádolhat. Arra a bűncselekményre nézve, amelyre a terhelt a vallomás tételét megtagadta, a terhelthez további kérdések nem intézhetők, és a terhelt a többi terhelttel, illetőleg a tanúkkal nem szembesíthető, kivéve, ha előtte úgy dönt, hogy vallomást tesz. A vallomás tételének megtagadása nem érinti a terhelt kérdezési, észrevételezési és indítványtételi jogát. Ha a terhelt vallomást kíván tenni, a vallomástétel lehetőségét biztosítani kell.

A terheltnek módot kell adni arra, hogy a vallomását összefüggően előadhassa, ezt követően kérdések intézhetők hozzá. Ha a terhelt vallomása a korábbi vallomásától eltér, ennek okát tisztázni kell. A terhelt beismerése esetén meg kell szerezni az egyéb bizonyítékokat is. A terhelteket egyenként kell kihallgatni. A terhelt a vallomását saját kezűleg vagy más módon leírhatja, ezt az iratokhoz kell csatolni.

 

 

 

 

lap tetejére